Herbert Marcuse (1898-1979)

Herbert Marcuse

(1898-1979)

A frankfurti iskola idősebb nemzedékéhez tartozó filozófus volt, a kritikai marxizmus kidolgozója. Ez egy korszerűsített marxizmus a változó történelmi feltételekhez igazodva. Megpróbálta kidolgozni a fenomenológia, az egzisztencionalizmus és a marxizmus egyfajta szintézisét.
Művei: Hegel ontológiája és történetiség-felfogása (1932)
Evvel járul hozzá az Európában zajló Hegel reneszánszhoz.
Ész és forradalom (1941)
Hegel, Marx és a többi modern társadalomelmélet keletkezését kutatja.
Érosz és civilizáció (1955)
Marx és Freud szintézise. A nem-elnyomó társadalom.
Szovjet marxizmus (1958)
Kritikai tanulmány a Szovjetunióról.
Az egydimenziós ember (1964)
Fő műve, melyben egyaránt bírálja a kommunista és a kapitalista társadalmat. Arról írt, hogy a modern ipari társadalom képes leküzdeni a megdöntésére szerveződő hagyományos erőket, mindenekelőtt azzal, hogy a munkásságot nem pusztán kizsákmányolja, hanem az életszínvonal emelésével integrálja is, vagyis nem csak láncaikat, hanem viszonylagos jólétüket is elveszíthetik. Ezáltal a munkások nemcsak munkavállalóként, hanem fogyasztóként is kizsákmányoltakká, szublimált rabszolgákká lesznek. Kivész belőlük a társadalomkritikai dimenzió, és egydimenziós fogyasztói lénnyé válnak. Ezáltal elvész az a képességük, hogy a fennálló társadalmi rend megváltoztatásáért tegyenek, integrálódnak a politikai rendszerbe, legfeljebb parlamenti ellenzékként működnek. A gondolkodás "egydimenziósan örökké teszi a fennállót és elleplezi annak irracionalitását. Leginkább Freud tanaira támaszkodik. Az eredeti ösztönök örömelvét (pl.: érosz), a realitás elve helyettesíti. Ez teljesítményelvvé süllyed le. A változás célja, olyan társadalom létrehozása, amelyben a játékos és szabad lehetőségek garantálják az ember természetes fejlődését. Ez a gondolat, a modern anarchizmus programja tette alkalmassá Marcusét arra, hogy a 60-as évek vége értelmiségi fiatalságának radikális mozgalmai számára hivatkozási alapul szolgáljon.
1949-ben az iskola visszaköltözik Frankfurtba, ahol új vezéralakja Habermas lett.