Willi Bongard: Parafa és mahagóni (A 20. század vízuális művészetének minőségi kritériumai)
Gyakorlatilag nincs a címben foglaltnál rázósabb és egyidejűleg mind a művészettörténészek, mind a művészeti amatőrök számára izgalmasabb téma. Néhány évvel ezelőtt a hamburgi Kunsthalle nagy feltűnést keltő kiállítást rendezett „Művészet – mi is az?” címmel. Az intézmény igazgatója, Werner Hofmann professzor, úgy gondolta, szükség van erre a kiállításra, s hogy ezt a szükségletet neki kell kielégíteni.
A művészet iránt érdeklődő közönségben nem merültek fel kétségek ezzel kapcsolatban, kollégáiban azonban igen. A szakértők és a magukat szakértőknek vallók között régóta hiányzott ugyanis az egyetértés arról, mi is a művészet tulajdonképpen. Így Werner Hofmann is megtehette, hogy egyik híres elődjére hivatkozva azt mondja: „Nincs művészet, csak műalkotások vannak”. Nagyjából ugyanezt az irányt követi az ismert művészettörténész, Ernst H. Gombrich, aki szerint „nincs művészet, csak művészek vannak”. De Werner Hofmannra hárult a feladat, hogy bebizonyítsa: „nincs művészet”, csak művészetek vannak.

bekarikázva a google earth-ön látható megmagyarázhatatlan jelenség két utcával feljebb